6.fejezet Tehetetlenség

Ry saját ágyába tért magához ,a feje szörnyen fájt,szemét zavarta a kintről jövő fény. Tom dörmögő hangja fele vette az irányt.A konyhába ült ,jobbján Axellel ,Bugatina-val és Zare-val . Bugatina és Zare kétpetéjű ikrek voltak ,akik elég jó hírnévvel rendelkeztek . Mikor kilépett a fényre mindenki megdermedt egy pillanatra.
-Na mi van csak nem magához tért Csipkerózsika? -ugratta Axe
-Hehehe-mondta gunyorosan és lehuppant az egyetlen szabad helyre. Tom megköszörülte a torkát,belekortyolt a poharába lévő aranyszínű löttybe .
-Zare,Bugatina ő Ryan .Ryan ő Bugatina- mutatott a hosszú,fekete hajú ,kék szemű lányra -Ő pedig Zare -fejével most a fehér hajú,vörös szemű srácra mutatott-Jobb lesz ha hamar összehaverkodsz velük ,mert max tőlük várhatsz segítséget  a következő feladatodhoz.
-Miért mi lenne az? -hangja tele volt flegmasággal.
-Vedd kisebbre a képernyőd tesó,mert Tom egy negyed órával ezelőtt még a nyakadat akarta elmetszeni. Csak tudod van az a jó fej ember akit véletlenül pont úgy hívnak ,mint engem és meggyőzte ,hogy inkább szívasson meg azzal,hogy elküld visszaszerezni Rosemariet . Esküszöm ,hogy nem ,azért találtam ki ,hogy engem is felkérj segíteni-mondta álszenten
-De ,hogy csináljam? 4 éven át terveztük az elrablást és akkor még nem is voltak felkészülve ránk ! Most tuti ,hogy nyolc lakat alatt tartják.Meg amúgy is ahhoz több ,mint 38 embert használtál nekem meg adsz kettőt?-háborodott fel Ry.
-Fogd be !-üvöltötte idegesen az idős vezért -vagy megcsinálod a balhét három napon belül...természetesen sikeresen vagy szólj előre és egy golyót  eresztek abba a h*lye fejedbe.-a lendület ,mellyel felpattant felborította a széket ,ami hátradőlt és feltörte a járólapot. Tomot köszönés nélkül követte két újdonsült kutyája ,csak Axe maradt régi haverjánál,persze nem azért ,hogy lelki segélyt nyújtson ,őt inkább a bosszúvágy hajtotta.
-Mi a terved Öcsi?-kérdezte ,karba font kézzel Axel miután meggyőződött róla ,hogy kettesben maradtak.
-Először is az ,hogy beverem a képedet ha még egyszer leöcsizel -háborgott
-Értettem Öcsi-húzódott a srác arcára egy pimasz mosoly
-Teee-emelte fel ujját fenyegetően Ryan .
-Huuuu ,de félek-forgatta meg szemeit -Na mielőtt egymást agyonverjük találjuk ki a tervet.

~Eközben a rezidencián ~
Rosemarie ott ült a jól megszokott zárkájába amit szobájának neveztettek vele. Apja csak pár perce hagyta el szobáját ,de máris azon járt az agya ,hogyan is szökhetne meg innen. A bűntudat halvány szikrája sem gyúlt lángra benne ,mert most megint holtnak érezte magát ,mint a kiruccanás előtt. Asztaláról felemelte laptopját és elsétált vele hatalmas,kovácsoltvas franciaágyára amin vagy ezer plüssállat pihent. Automatikusan fellépett facere ahol vagy ezer üzenet és értesítés várta ,de ő egy laza csuklómozdulattal törölte azokat. Pár másodpercig még nézte a régen még oly sokat jelentő honlapokat ,de mindet laposnak és unalmasnak találta. Nem érdekelte már őt semmi csak a szabadulás. Letette a földre a gépet és kisétált piciny erkélyére ,mely a művészien elkészített kertre nyújtott kitekintést .A rózsák különleges színekben pompáztak a lemenő napfénybe.Olykor még csodálattal töltötte el ez a látvány Roset ,de azokra az időkre a megszokás pora telepedett . Unott léptekkel ment vissza ágyához ,rádőlt és elaludt.

~˛`˘´¸~

Pár órával később ,az éjszaka közepén üveg kopogásának hangja ébresztette fel álmából a lányt. Vagy is hát azt hitte ,de csak a vihartól hajlongó  ág kocogtatta ablakát. Elszontyolodva ült fel ágyán és figyeltem amint a villám végigcikázik a fák közt, megvilágítva a délután még oly békés tájat. Imádta a vihart és a vele jár felfordulást. Felfordulás...ezen a szón kicsit fennakadt és pár pillanatig elidőzött rajta. 

-Felfordulás!-mondta csak úgy magának lelkesen. Kinézett az ablakon amit egy újabb villám világított meg. Visszarohant ruhásszekrényéhez,előkapta az első kezébe kerülő ruhadarabot és kinyitotta az erkélyajtót .A hideg levegő egy pillanatra észhez térítette,de csak egy röpke pillanat volt ez ami hamar tovaszállt. Felállt az erkély korlátjára ,pár percig csak állt ott és élvezte az esőcseppek rideg érintését. -Hajrá kislány!-suttogta magának és levetette magát a pár méter magas korlátról. Rosemarie talpa alól kicsúszott a sáros talaj és elesett. Fehér bőrébe mélyen belefúródott a rózsabokor tüskés ága ,lábát felsértette a kavics . Mérhetetlen dühében ököllel belevert a földbe újabb sérüléseket okozva magának. Egy fénycsóva suhant el mellette és emberi hangok foszlányait hozta felé a szél. Gyorsan felpattant és futásnak eredt a rózsák által közrezárt labirintusba . 

~Ryan házába~

-Ajj szét megy a fejem-csapott az asztalra Ryan tehetetlenségében -Fogalmam sincs mihez kezdjek . Egyszerűbb lenen elszöknöm -A kukából kicsordult a sok összegyűrt papír ,az asztalon kifogyott,ketté törött tollak  és lyukas lapok hevertek .

-Megtennél három métert és holtan esnél össze - Axel gonosz mosolya a füléig ért és kezét fegyverének markolatára csúsztatta 

-Ugyan már úgy se tennéd meg ,hisz a haverom vagy

-De ez nem akadályoz meg abban ,hogy lelőjelek -suttogta az utolsó szavakat .Ry köpni-nyelni nem tudott. A dermedt csendet egy a bejárati ajtót ököllel püfölő ember törte meg. Ryan idegesen állt fel az asztaltól. Feltépte ajtaját

- Mi a fr*ncot akar? -üvöltötte ,de aztán a sárral keveredett vér fedte arcot felismerte és szívéről nagy kő esett le. Magához ölelte a szutykos lányt és gyorsan behúzta a házba-Annyira örülök neked ,hogy el se tudod képzelni - fojtotta a lányba a szót ,de aztán észrevette a könnyeket arcán-Mi a baj?-lépett hátrébb 

-Semmi-rázta meg a fejét-csak annyira félek -ölelte át a fiút és zokogásban tört ki .Axel jött ki az előszobába és az első döbbenet után a harag vette át a helyét. Megint indok nélkül maradt, azt tudta ,hogy csak úgy nem sétálhat be Marcushoz és lőheti agyon ,mert az kész öngyilkosság lenne ,de úgy látszott,hogy nem maradt más választása.