Tegnap c történetem 1. fejezetének részlete :D

A város fénye elrejtette az égen ékeskedő csillagokat, a járművek zaja teljesen elnyomta a ciripelő tücsköket. Ilyen egy nagyváros ahol a természet már rég a háttérbe szorult.  A magas sarkú már véresre törte főhősnőnk lábát, szoros kosztümje szinte már fojtogatta, nem beszélve a tökéletesen feszes kontyáról és az arcán elhelyezkedő műmosolyáról. Mikor kiért a város melletti kisebb település részre ahol a tehetősebb emberek nyaralói, otthonai helyezkedtek el kibontotta kontyát, levette magas sarkúját és úgy tette meg a maradék 10 métert, ami a házához vezetett. Büszke volt mindarra, amit elért tekintve, hogy honnan indult, na, de ne szaladjunk annyira előre. Léptei lelassultak mikor meglátott egy fekete autót a feljárón és a házába égő villanyokat.  Aktatáskájából előhalászta a kilencmilliméteresét, amit még Axel a bátyja hagyott rá. Hiába került ki a nyomornegyedből mindig magánál tartotta épp az ilyen esetek végett. Belépve a házába nagy meglepetés érte. A kanapéján Tom unokaöccse Ciprián ült mellette pedig egy Janka számára ismeretlen férfi terpeszkedett kezébe a nő Jack Danielsével amit még főnökétől kapott. A két férfi szemét legeltette a 30-as évei elején járó lányon, annak barna fürtjein, kicsi, de annál formásabb mellein és kissé telt alakján. Nem volt egy szupermodell alkat, de percek alatt maga köré csavart bárkit. Ciprián szája sarkába egy kis mosoly jelent meg, felállt és a lány elé lépett. Ujjait végigfuttatta járomcsontján hátrébb söpörve a megszeppent Janka arcából egy tincset.

-Tökéletes- suttogta maga elé miközben a méregtől teli barna szemeket vizslatta.- Van egy számodra rossz hírem és egy számomra jó.

-Nem érdekelnek, a híreid csak húzz el- dobta le aktatáskáját az ifjú lábára. Cipri arca megvonaglott a fájdalomtól, de vonásait hamar rendezte és valamiféle vadász ösztön uralkodott el rajta.

-Cica-mondta nyájas higgadtsággal- Tom kiöregedett a bizniszből és én kaptam a megtiszteltető feladatot, hogy a banda vezére legyek.

-Fényezd csak magad még mindig nem érdekel!- fonta össze mellkasa előtt karjait a beszélgető partner.

-Nyugalom… - acélos tekintetébe huncut fény táncolt- átszámoltam a dolgait a családodnak és vannak apád után adósságaid.

-Ne szórakozz velem oké? Én már nem tartozom semmivel.

-Lehet, hogy annak idején Tom óvó szárnyai alatt nőhettél fel, de annak az időnek vége! Most én vagyok a főnök. Szóval vagy perkálsz vagy ledolgozod.

- Mennyiről lenne szó?

-165342005 forintról, hogy pontos legyek.

-Mennyi? Neked elment az eszed! Ennyi pénz a világon nincs! –háborodott fel és öklével Ciprián mellkasára vágott, de ezzel is csak magának okozott fájdalmat. A férfi kezei közé fogta a lány sajgó öklét és egy apró puszit nyomott rá. Benne még kicsivel élénkebben élt, mikor tiniként együtt voltak nem kevés ideig. Meglepetten vette észre a lány gyűrűsujján elhelyezkedő kis gyémántkővel kirakott eljegyzési gyűrűt. Janka kitépte kezét a ,,satuból” és megvető pillantást vetett a szemben állóra. –Kaphatnák egy nap haladékot?

-Persze- vágta rá Ciprián és kiviharzott a házból. Nem értette, hogy lehetett olyan naiv, hogy azt hitte Janka majd az övé lesz. Hisz ő már nem közéjük tartozik, rég volt már mikor otthagyta háta mögött a poros kis negyedet. Még is mire számított, hogy idejön és a lány a nyakába ugrik? Beült a kocsiba meg sem várva testőrét elviharzott a ház elől. Janka nagyot sóhajtott, próbálta lehűteni fortyogó vérét. Nem értette, hogy jött ki ekkora adósság, de azt is tudta, hogy nem mehet vissza régi otthonába, mert vészesen közeledik az esküvő időpontja.