Tegnap c történetem 1. fejezetének részlete :D

A város fénye elrejtette az égen ékeskedő csillagokat, a járművek zaja teljesen elnyomta a ciripelő tücsköket. Ilyen egy nagyváros ahol a természet már rég a háttérbe szorult.  A magas sarkú már véresre törte főhősnőnk lábát, szoros kosztümje szinte már fojtogatta, nem beszélve a tökéletesen feszes kontyáról és az arcán elhelyezkedő műmosolyáról. Mikor kiért a város melletti kisebb település részre ahol a tehetősebb emberek nyaralói, otthonai helyezkedtek el kibontotta kontyát, levette magas sarkúját és úgy tette meg a maradék 10 métert, ami a házához vezetett. Büszke volt mindarra, amit elért tekintve, hogy honnan indult, na, de ne szaladjunk annyira előre. Léptei lelassultak mikor meglátott egy fekete autót a feljárón és a házába égő villanyokat.  Aktatáskájából előhalászta a kilencmilliméteresét, amit még Axel a bátyja hagyott rá. Hiába került ki a nyomornegyedből mindig magánál tartotta épp az ilyen esetek végett. Belépve a házába nagy meglepetés érte. A kanapéján Tom unokaöccse Ciprián ült mellette pedig egy Janka számára ismeretlen férfi terpeszkedett kezébe a nő Jack Danielsével amit még főnökétől kapott. A két férfi szemét legeltette a 30-as évei elején járó lányon, annak barna fürtjein, kicsi, de annál formásabb mellein és kissé telt alakján. Nem volt egy szupermodell alkat, de percek alatt maga köré csavart bárkit. Ciprián szája sarkába egy kis mosoly jelent meg, felállt és a lány elé lépett. Ujjait végigfuttatta járomcsontján hátrébb söpörve a megszeppent Janka arcából egy tincset.

-Tökéletes- suttogta maga elé miközben a méregtől teli barna szemeket vizslatta.- Van egy számodra rossz hírem és egy számomra jó.

-Nem érdekelnek, a híreid csak húzz el- dobta le aktatáskáját az ifjú lábára. Cipri arca megvonaglott a fájdalomtól, de vonásait hamar rendezte és valamiféle vadász ösztön uralkodott el rajta.

-Cica-mondta nyájas higgadtsággal- Tom kiöregedett a bizniszből és én kaptam a megtiszteltető feladatot, hogy a banda vezére legyek.

-Fényezd csak magad még mindig nem érdekel!- fonta össze mellkasa előtt karjait a beszélgető partner.

-Nyugalom… - acélos tekintetébe huncut fény táncolt- átszámoltam a dolgait a családodnak és vannak apád után adósságaid.

-Ne szórakozz velem oké? Én már nem tartozom semmivel.

-Lehet, hogy annak idején Tom óvó szárnyai alatt nőhettél fel, de annak az időnek vége! Most én vagyok a főnök. Szóval vagy perkálsz vagy ledolgozod.

- Mennyiről lenne szó?

-165342005 forintról, hogy pontos legyek.

-Mennyi? Neked elment az eszed! Ennyi pénz a világon nincs! –háborodott fel és öklével Ciprián mellkasára vágott, de ezzel is csak magának okozott fájdalmat. A férfi kezei közé fogta a lány sajgó öklét és egy apró puszit nyomott rá. Benne még kicsivel élénkebben élt, mikor tiniként együtt voltak nem kevés ideig. Meglepetten vette észre a lány gyűrűsujján elhelyezkedő kis gyémántkővel kirakott eljegyzési gyűrűt. Janka kitépte kezét a ,,satuból” és megvető pillantást vetett a szemben állóra. –Kaphatnák egy nap haladékot?

-Persze- vágta rá Ciprián és kiviharzott a házból. Nem értette, hogy lehetett olyan naiv, hogy azt hitte Janka majd az övé lesz. Hisz ő már nem közéjük tartozik, rég volt már mikor otthagyta háta mögött a poros kis negyedet. Még is mire számított, hogy idejön és a lány a nyakába ugrik? Beült a kocsiba meg sem várva testőrét elviharzott a ház elől. Janka nagyot sóhajtott, próbálta lehűteni fortyogó vérét. Nem értette, hogy jött ki ekkora adósság, de azt is tudta, hogy nem mehet vissza régi otthonába, mert vészesen közeledik az esküvő időpontja. 

Sorry

Tegnap leestem vágta közben a lóról és elrepedt a medencém ami nem is lenne gond, csak nem tudok sokat ülni/ feküdni ezért ha nem gond most nem gépelnék. Megvárom még kicsit jobban leszek és hozom is az újabb fejezetet. Megértéseteket előre is köszönöm

8. fejezet Holnapban rejlő lehetőségek 1.részlet

Meghoztam a kövi részt :D és egy kis extrát is raktam bele, még pedig azt, hogy Axel álmát videóban tekinthetitek meg, persze ezt a kövi részbe le is fogom írni :D 

A lövöldözés híre hamar saját lábakra kelt és eljutott Tom fülébe és tudta, hogy elkezdődött Rosemarie-ért való hadjárat, de arról fogalma se lehetett, hogy két jó embere is megsérült. Dörömbölés hallatszott Ryan házába. A srác futva tette meg a kis utat, nehogy kidöntsék az amúgy is rossz állapotba lévő ajtót. Kinyitva Zare-t pillantotta meg amint lihegve, idegesen, kétségbeesetten állt ott.

-Hol van Tom?- kérdezte minden kertelés nélkül és félrelökte Ry-t. – Tom!-kiáltotta mire az öreg megjelent. Arcára kiült a feszültség mikor meglátta az enyhén zilált bandatagot.

-Mi a baj?- kérdezte rekedtes hangján.

-Axel… szinte élettelenül fekszik nálunk, otthon a kanapén.- hadarta- a lövöldözésben eltalálták és a húgom is megsérült, de otthon nem maradhatnak, mert akkor tuti meghal a srác, de ha meg is hal könyörgöm ne a házunkba. Tom minden mondandó nélkül rontott ki a házból, előkapva farzsebéből a slusszkulcsot. Bepattant a kocsiba és elszáguldott vele.  Agyába zavaros és nyugtalanító gondolatok költöztek be, nem akarta elveszíteni a srácot, kit szinte a maga mintájára formázott. Tudta, hogy ha egyszer abba fogja hagyni ezt a szakmát, akkor rá, akarja hagyni mindenét, de holtan esélytelenek tűnik a dolog. Átért a város gazdagabbik felére és egy félreeső utcába leparkolt, bezárta a kocsit, majd beütve a kódot felfutott a második emeletre. Észre sem vette a ház előtt parkoló mentőautót, ami mögött megállt. Dörömbölni kezdett az ajtón, mire Tina helyett az egyik mentős tiszt nyitott ajtót.

-Tom- biccentett a mentős, mire Tom megnyugodott, mert az ő emberei voltak azok. Hálát adott Tina-nak, hogy nem erről a városrészről hívta ki a mentősöket, mert itt nincs sok kapcsolata.

-Axel él? Súlyos az állapota? Na ls Tina-nak?

-Ne aggódj a lánnyal minden rendben, Axelt, viszont be kell szállítanunk mivel rengeteg vért vesztett. - Tom egy húszezrest csúsztatott át a férfi kezébe.

-Ha vigyázol rá és megmented, akkor még sok ilyen fog csordogálni, de ha nem azt is megbánjátok, hogy a világra jöttetek. Remélem, értve vagyok- sziszegte fogai közt és elállt az ajtóból, hogy kiférjen a másik két tiszt is a hordággyal, rajta pedig Axellel. Arca sápadt volt és még beesettebbnek tűnt, mint amúgy. Bőre fehér volt és hideg verejték rázta testét. Az alakok eltűntek a lépcsőfordulóba és besétált a lányhoz. Arcát könnyek áztatták és mikor meglátta főnökét a nyakába borulva folytatta.

-Sajnálom- zokogta- én… én csak azt tettem amit kértél… megpróbáltam közeledni hozzá és minden jól ment, meghívott egy kávéra és… akkor… -nem bírta befejezni a mondandóját, mert Tom leállította és szorosan magához ölelte.

-Te jól vagy?

-Csak a vállamat súrolta- szipogtak.

~Eközben Ryan-éknál~

-Ez mind miattam van igaz?- roskadt a kanapéra Rosemarie- Tuti, hogy az apám emberei voltak!- szorult ökölbe keze- Ha nem szökök meg akkor nem lenne most Axel félig halott.

-Ha nem szöktél volna meg, most nem lennél velem- ölelte szorosan magához a fiú a lányt, mert egy valamit tudott, még pedig azt, hogy nem akarja elveszteni őt. – Nyugodj, meg Axel csak külsőleg néz ki embernek amúgy meg egy kinyírhatatlan robot.

-Te olyan idióta vagy- ütötte meg barátjának hátát a lány játékosan.

-Oké, de ha túléli, akkor teljesítesz egy kérésem és nincsenek határok.

-Most az egyszer örülnék, ha tényleg igazad lenne. – mosolygott könnyein keresztül. Rayen egyre közelebb hajolt a lányhoz és megcsókolta. Lassan egybeforrt a testük és kezük is kalandozni kezdtek, de szigorúan a ruha felett.

~Marcus rezidenciáján~

A férfi már valamivel nyugodtabb volt, mert a hír hozzá is eljutott és remélte, hogy Tom kis kedvence kinyuvad. Az asztala mögött ült és türelmetlenül dobolt ujjaival az asztalon várva az újabb híreket. Az ajtóba egy magas, középkorú fiatalember jelent meg.  Első ránézésre Marcus azt hitte, hogy egy ősz hajú idős ember az, de hamar rájött, hogy csak fehér a fiatalember haja.

-Ki vagy te és mit akarsz?- ujjaival jelzett, hogy csukják be az ajtót. Zare a földet pásztázta tekintetével és közelebb lépett az asztalhoz.

- Zare vagyok és ennyi legyen elég, ha információkat akar. Mai nap folyamán rájöttem, hogy Önnek Tomnál is nagyobb hatalma van, ezért tudásom szeretném az Ön szolgálatába helyezni. Tom nemrégiben kért fel arra, hogy legyek tagja az ő bandájának és én ennek eleget is tettem.  Szeretnék a besúgója lenni, nem kérek érte fizetséget csupán védelmet húgomnak és magamnak. – Marcus hümmögött, öklével megtámasztotta állát és elgondolkodott.

-Mi rá a garancia, hogy nem versz át?- törte meg a feszült csendet és tekintetét az előtte álló férfiúra szegezte.

-Mielőtt megfoganna fejembe az ötlet, hogy átverjem, már az előtt megöletne, szóval a garancia saját maga lenne rá és a jó észjárása.

-Hízelegni már tudsz, azt látom, de vajon elég jó vagy ahhoz, hogy átverd az öreg Rókát?

-Egy valamit megtanultam az élettől, még pedig azt, hogy aki nem mer, az nem nyer.

-Értem én azt- mosolyodott el- egy próbát megérsz. Az első jelentésedet jövő hét hétfőre várom, még hozzá személyesen kell ide jönnöd hozzám.

~Kórházba~

Axelt a kórházba kerülése után megműtötték és gépekre kapcsolták. Közben  pedig a fiú életének legszebb élményét élte át.

Axel álma: 

Kérdés

Sziasztok!

Nem titok, hisz már vagy ezerszer megemlítettem, hogy a Holnap c történet egy trilógia első része. A második rész a Tegnap címet viseli a harmadik pedig a Ma címet. Ezek közül a Holnap, már majdnem teljesen kész kézzel írott változatba, csak kisebb csinosítgatásra vár. A Tegnap c történetnek pedig be van gépelve az első pár fejezete. Érdekelne titeket belőle pár morzsa akkor is ha néha spoileres? 

ui: Hamarosan új rész jön :D 

7. fejezet A holnap el van veszve

,,Mikor titkos szerelmed újra látni kényszerülőd rá kell jönnöd, hogy a remény gonosz dolog. Elhiteti veled, hogy van esélyed pedig nincs, mert ha akkor nem vett észre hiába a vakmerőség most sem fog"

(La Bugatina) 

Marcus reggel sok idő után végre kipihenten ébredt.  Felöltözött és rögtön Rosemarie szobája fele vette az irányt, hogy érdeklődjön, hogy léte felől.  Kinyitva az ajtót elkerekedet szemei és vagy 10 évet öregedett.  Elordította magát magához hívva őreit, akik félig kómás fejjel, reszkető testtel állta előtte. Mint felbolydult hangyaboly úgy kavarodott fel a rezidencia nyugalma. Minden kis zeg-zúgba benéztek, de semmit és senkit nem találtak.

~Eközben Ry házában~

-Ha a butaság fájna morfinista lennél- hallatszott Rose magas, csilingelő hangja miközben jókat nevetett Ryan bénázásain.

-Ha te jobban tudod, akkor gyere! Nem tiltom meg, hogy segíts- nézett pimaszul a lányra miközben próbálta leszedni a serpenyőre égett palacsintát.

-Oké- a lány leugrott a konyha pultról, kivette a fiú kezéből az eszközöket és sütögetni kezdett. Rutinos mozdulatokkal gyártotta az ételt.

-Te ezt honnan tudod?- kérdezte a fiú hitetlenül, a lány mögé lépett és egy apró csókot nyomott nyakán lévő kis hegre.- Csak nem sütés közben szerezted?

-Képzeld nem-mosolygott Rose, a tálra rakta az utolsó darab palacsintát, elzárta a tűzhelyet és szembefordult a fiúval.  Kezeit nyaka köré fonta és egy lopott csókot adott neki- Együnk, mert éhen halok- fejtette le karjait és az asztal fele sétált kezébe a több mint 20 darab palacsintával.

-Szerinted apádnak már feltűnt, hogy leléceltél?- kérdezte csámcsogva Ry. Rosmarienek rossz érzése támadt és szinte teljesen elment az étvágya. Mikor megszökött nem mérlegelte tettének a súlyát és valahol mélyen kezdte megbánni. A fiú is észrevette, hogy rosszat szólt ezért biztatóan kezei közé vette a lányét.  –Figyi ha nem akarsz, itt lenni issza, mehetsz. Nem tart vissza senki… vagy is… hát várd, meg míg megérkezik Tom meg a Pincsije

-Én azt hittem, hogy dobermanokat tart –terelte a témát Rose

-Axelra céloztam- nevettek fel mind a ketten. Önfeledt kacagásukat a csengő rekedtes hangja törte meg . Ryan felugrott és büszke testtartással nyitotta ki az ajtót.

-Na ki a legjobb?-kérdezte Tomtól pimasz mosollyal arcán- Neked fél évbe telt, hogy elrabold nekem pedig nem kellett egy teljes éjszaka sem.

-Ja, mert visszajöttem- dőlt a konyhai ajtófélfának félszegen Marie –Kérlek, Szivi engedd be Tomot és a Pincsijét.

-Bocs, de a Pincsimet otthon hagytam- morogta Tom és félrelökve a srácot belépett az enyhén szétszórt házba. – Te mit keresel itt?- szegezte tekintetét a lányra.

-Visszajöttem – felelte ellökve magát az ajtófélfától- Kérsz egy kis kávét és palacsintát? –öltötte magára a háziasszony szerepét.

-Egy kávét elfogadok- ült le az asztalhoz.

~Mindeközben Axel~

Axelt reggel húga keltette egy puszival.

-Bááátyus megígérted, hogy ma te viszel oviba és amúgy is anyu már elment én pedig el fogok késni –mélyesztette apró körmeit mélyen bátyjának meztelen mellkasába. A srác összeszorított szemeit hátha akkor csak eltűnik a kis vakarcs, de nem ez történt e helyett inkább kapott egy kis hideg vizes fürdőt, amitől felpattantak szemei. Előtte húga állt kezébe enyhén csorba bögréjével- Én szóltam-vonta meg a vállát mire Axel kiugrott és üldözőbe vette húgát, hogy jól agyonölelgesse, csikizze.  Kislányos nevetéstől és hangos rikkantásoktól telt meg a ház. Észre se vették, hogy egy alak bámulja őket az önfeledt játék közben. Mikor Axel szeme sarkából megpillantotta a nem is olyan idegen személyt testvérét ösztönösen maga mögé lökte és védekető állást vett fel.

-Nyugi nem akarok semmi rosszat- emelte fel kezeit Tina- édesek vagytok együtt- Axel még mindig komor tekintettel.

-Mit keresel itt?-kérdezte szinte hörögve.

-Semmi csak Tom megkért, hogy nézzek rátok, mert attól tartott, hogy el fog késni Janka az oviból.

-Köszönöm, hogy benéztél, de nem fogunk elkésni. Épp indulni készültünk!

-Így?-vonta fel szemöldökét Tina miközben végigfuttatta Axel hegektől és frissebb sebektől tarkított testén tekintetét. – Szerintem picit alul öltöztél vagy az óvó néninek akarsz tetszeni?

-Jól van humorzsák.

-Szia!- szabadult ki Janka bátyja takarásából- befonod a hajam, amíg elkészül a Lustaságom?

-Persze-kacagott a lány és leültek a kanapéra, Axel pedig elment, hogy kerítsen magának valami ruhafélét. Janka és Bugatina végigfecsegték az oviba tartó utat, még Axel tisztes távolságból követte őket saját gondolataiba süppedve. Emlékhullámok törtek rá, ahogy az előtte sétáló két alakot elnézte. Cor is mindig velük tartott az oviba, sőt ő is be szokta fonni Janka haját és képesek voltak akár rákig elbeszélgetni a semmiről miközben vággyal teli tekintetét lopva a srácra szegezte, de mindez már csak múlt, ahogyan ő is az lett. Jankát leadva Axel meghívta a lányt egy fagyira, ha már ilyen segítőkész volt.  A lány sajátos absztrakt kinézetét bármelyik férfi megkívánta volna, de Axel szerelme halála óta, úgy érezte, hogy ki kasztrálták. Nem tudta egyik nőnemű egyed sem lázba hozni, mert az önmarcangolás mindig feljebb kerekedett a vágyon, na meg azoknak az éjszakáknak az emlékei.   Kocsik kerekének csikorgása, ablaküveg apró darabjaira széthullásának hangja térítette vissza őt a jelenbe. A fekete bmw-ből kisebb gorillák ugrottak ki és nem sajnálták a lövedéket. Mindenki sikítozva bukott le a földre, némely emberek kezébe megjelent a fegyver és ellentűzet indítottak. Axel is a fegyvere után kapott, aminek csak hűlt helyét találta. Kezét hirtelen selymes bőr fogta közre és megpillantotta Tinát.

-Gyere lépjünk le ezek érted jöttek-kiabálta túl a tömeget. Négykézláb mászva próbáltak eljutni a bárpult mögötti titkos ajtóhoz mikor egy eltévelyedett golyó átszakította a srác mellkasát. Éles fájdalom, táncoló fekete pontok és a megnyugtató gondolat (miszerint hamarosan újra együtt lehet Cornéliával) kíséretében vesztette el eszméletét. Izai elernyedtek és már csak tompán érzékelte a külvilágot. 

Fellépő problémák a bloggeren

Sziasztok!
Amíg nem voltam fenn törlődött pár bejegyzés szóval ha ÚJ olvasó vagy akkor a FEJEZETEKRE kattintva olvasd a történetet, mert előfordulhat, hogy bejegyzésként nem találhatod meg. Megértéseteket köszönöm és hozom az új részt minél hamarabb, már ha még maradt pár olvasóm :D

6.fejezet Tehetetlenség

Ry saját ágyába tért magához ,a feje szörnyen fájt,szemét zavarta a kintről jövő fény. Tom dörmögő hangja fele vette az irányt.A konyhába ült ,jobbján Axellel ,Bugatina-val és Zare-val . Bugatina és Zare kétpetéjű ikrek voltak ,akik elég jó hírnévvel rendelkeztek . Mikor kilépett a fényre mindenki megdermedt egy pillanatra.
-Na mi van csak nem magához tért Csipkerózsika? -ugratta Axe
-Hehehe-mondta gunyorosan és lehuppant az egyetlen szabad helyre. Tom megköszörülte a torkát,belekortyolt a poharába lévő aranyszínű löttybe .
-Zare,Bugatina ő Ryan .Ryan ő Bugatina- mutatott a hosszú,fekete hajú ,kék szemű lányra -Ő pedig Zare -fejével most a fehér hajú,vörös szemű srácra mutatott-Jobb lesz ha hamar összehaverkodsz velük ,mert max tőlük várhatsz segítséget  a következő feladatodhoz.
-Miért mi lenne az? -hangja tele volt flegmasággal.
-Vedd kisebbre a képernyőd tesó,mert Tom egy negyed órával ezelőtt még a nyakadat akarta elmetszeni. Csak tudod van az a jó fej ember akit véletlenül pont úgy hívnak ,mint engem és meggyőzte ,hogy inkább szívasson meg azzal,hogy elküld visszaszerezni Rosemariet . Esküszöm ,hogy nem ,azért találtam ki ,hogy engem is felkérj segíteni-mondta álszenten
-De ,hogy csináljam? 4 éven át terveztük az elrablást és akkor még nem is voltak felkészülve ránk ! Most tuti ,hogy nyolc lakat alatt tartják.Meg amúgy is ahhoz több ,mint 38 embert használtál nekem meg adsz kettőt?-háborodott fel Ry.
-Fogd be !-üvöltötte idegesen az idős vezért -vagy megcsinálod a balhét három napon belül...természetesen sikeresen vagy szólj előre és egy golyót  eresztek abba a h*lye fejedbe.-a lendület ,mellyel felpattant felborította a széket ,ami hátradőlt és feltörte a járólapot. Tomot köszönés nélkül követte két újdonsült kutyája ,csak Axe maradt régi haverjánál,persze nem azért ,hogy lelki segélyt nyújtson ,őt inkább a bosszúvágy hajtotta.
-Mi a terved Öcsi?-kérdezte ,karba font kézzel Axel miután meggyőződött róla ,hogy kettesben maradtak.
-Először is az ,hogy beverem a képedet ha még egyszer leöcsizel -háborgott
-Értettem Öcsi-húzódott a srác arcára egy pimasz mosoly
-Teee-emelte fel ujját fenyegetően Ryan .
-Huuuu ,de félek-forgatta meg szemeit -Na mielőtt egymást agyonverjük találjuk ki a tervet.

~Eközben a rezidencián ~
Rosemarie ott ült a jól megszokott zárkájába amit szobájának neveztettek vele. Apja csak pár perce hagyta el szobáját ,de máris azon járt az agya ,hogyan is szökhetne meg innen. A bűntudat halvány szikrája sem gyúlt lángra benne ,mert most megint holtnak érezte magát ,mint a kiruccanás előtt. Asztaláról felemelte laptopját és elsétált vele hatalmas,kovácsoltvas franciaágyára amin vagy ezer plüssállat pihent. Automatikusan fellépett facere ahol vagy ezer üzenet és értesítés várta ,de ő egy laza csuklómozdulattal törölte azokat. Pár másodpercig még nézte a régen még oly sokat jelentő honlapokat ,de mindet laposnak és unalmasnak találta. Nem érdekelte már őt semmi csak a szabadulás. Letette a földre a gépet és kisétált piciny erkélyére ,mely a művészien elkészített kertre nyújtott kitekintést .A rózsák különleges színekben pompáztak a lemenő napfénybe.Olykor még csodálattal töltötte el ez a látvány Roset ,de azokra az időkre a megszokás pora telepedett . Unott léptekkel ment vissza ágyához ,rádőlt és elaludt.

~˛`˘´¸~

Pár órával később ,az éjszaka közepén üveg kopogásának hangja ébresztette fel álmából a lányt. Vagy is hát azt hitte ,de csak a vihartól hajlongó  ág kocogtatta ablakát. Elszontyolodva ült fel ágyán és figyeltem amint a villám végigcikázik a fák közt, megvilágítva a délután még oly békés tájat. Imádta a vihart és a vele jár felfordulást. Felfordulás...ezen a szón kicsit fennakadt és pár pillanatig elidőzött rajta. 

-Felfordulás!-mondta csak úgy magának lelkesen. Kinézett az ablakon amit egy újabb villám világított meg. Visszarohant ruhásszekrényéhez,előkapta az első kezébe kerülő ruhadarabot és kinyitotta az erkélyajtót .A hideg levegő egy pillanatra észhez térítette,de csak egy röpke pillanat volt ez ami hamar tovaszállt. Felállt az erkély korlátjára ,pár percig csak állt ott és élvezte az esőcseppek rideg érintését. -Hajrá kislány!-suttogta magának és levetette magát a pár méter magas korlátról. Rosemarie talpa alól kicsúszott a sáros talaj és elesett. Fehér bőrébe mélyen belefúródott a rózsabokor tüskés ága ,lábát felsértette a kavics . Mérhetetlen dühében ököllel belevert a földbe újabb sérüléseket okozva magának. Egy fénycsóva suhant el mellette és emberi hangok foszlányait hozta felé a szél. Gyorsan felpattant és futásnak eredt a rózsák által közrezárt labirintusba . 

~Ryan házába~

-Ajj szét megy a fejem-csapott az asztalra Ryan tehetetlenségében -Fogalmam sincs mihez kezdjek . Egyszerűbb lenen elszöknöm -A kukából kicsordult a sok összegyűrt papír ,az asztalon kifogyott,ketté törött tollak  és lyukas lapok hevertek .

-Megtennél három métert és holtan esnél össze - Axel gonosz mosolya a füléig ért és kezét fegyverének markolatára csúsztatta 

-Ugyan már úgy se tennéd meg ,hisz a haverom vagy

-De ez nem akadályoz meg abban ,hogy lelőjelek -suttogta az utolsó szavakat .Ry köpni-nyelni nem tudott. A dermedt csendet egy a bejárati ajtót ököllel püfölő ember törte meg. Ryan idegesen állt fel az asztaltól. Feltépte ajtaját

- Mi a fr*ncot akar? -üvöltötte ,de aztán a sárral keveredett vér fedte arcot felismerte és szívéről nagy kő esett le. Magához ölelte a szutykos lányt és gyorsan behúzta a házba-Annyira örülök neked ,hogy el se tudod képzelni - fojtotta a lányba a szót ,de aztán észrevette a könnyeket arcán-Mi a baj?-lépett hátrébb 

-Semmi-rázta meg a fejét-csak annyira félek -ölelte át a fiút és zokogásban tört ki .Axel jött ki az előszobába és az első döbbenet után a harag vette át a helyét. Megint indok nélkül maradt, azt tudta ,hogy csak úgy nem sétálhat be Marcushoz és lőheti agyon ,mert az kész öngyilkosság lenne ,de úgy látszott,hogy nem maradt más választása.